A beépített tűzjelző berendezések karbantartásáról…

A beépített tűzjelző berendezések karbantartásáról…

Az informatika fejlődése új eszközöket biztosít a beépített tűzjelző berendezések karbantartásához. Lehetőség nyílik mobil telefonnal, vagy tablettel a kézben az érzékelőket tesztelve egyedül végigjárni például egy irodaházat anélkül, hogy szükség lenne rádió adóvevő készülékre, és további kollégák segítségére.


"a karbantartás akkor végezhető el megfelelően, ha az üzemeltető és a karbantartó valódi partnerekként tekintenek egymásra, és mindketten felismerik érdekeik azonosságát"

Az informatika fejlődése új eszközöket biztosít a beépített tűzjelző berendezések karbantartásához. Lehetőség nyílik mobil telefonnal, vagy tablettel a kézben az érzékelőket tesztelve egyedül végigjárni például egy irodaházat anélkül, hogy szükség lenne rádió adóvevő készülékre, és további kollégák segítségére. A karbantartó telefonján ellenőrizni tudja a központra beérkező jelzések helyességét, a megjelenő szöveg pontosságát, mindehhez csupán internet kapcsolat szükséges a mobil eszköz és a tűzjelző központ között.

Ezt a módszert Ausztriában és Németországban már alkalmazzák, sőt, már kezdeti szabályozásokban a használat korlátait is felállították, mert az élet azért nem annyira egyszerű, mint ahogy azt a fenti sorokból esetleg látni vélnénk. A felhasználhatóságnak fizikai korlátai is vannak, így adott esetben a térerő hiánya, a hálózat terheltsége, stb. Ésszerű meggondolások is határt szabnak a fantáziának: nagy belmagasság esetén annyi féle eszközt kell a karbantartónak magával hurcolnia (létra, tervek, tesztrúd), amit egymaga képtelen lenne megtenni, nem is beszélve a magasban történő munkavégzésről szóló munkavédelmi előírások betartásáról. Így tehát a karbantartó cégek egyelőre csak álmodhatnak az „egyszemélyes” karbantartásról, ami költségeiket csökkenteni tudná.

A másik nagy kihívást a karbantartó cégeknek a hatályos OTSz betartása okozhatja. A jogszabály előírja, hogy a karbantartás alatt vezérléspróbát kell tartani, mely során ellenőrizni kell a tűz esetén aktiválni kívánt berendezések helyes működését. Ez bizonyos helyszíneken kiváló helyismeretet és nagy karbantartói létszámot követelhet meg, amennyiben az üzemeltető magára hagyja a karbantartót, és nem segít feladatának elvégzésében. Vannak olyan létesítmények – nem is kevés -, ahol az ilyen feladat önerőből megoldhatatlan egyrészt a vezérelt berendezések nagy száma okán, másrészt, mert esetenként a karbantartó számára nem is ismert valamennyi ilyen berendezés, mivel a tűzjelző központ csak egy, vagy néhány kontaktust ad át például a légtechnikai vezérlő szekrénynek, és az intézi a maga dolgát saját programja szerint. Ilyen esetekben tehát egyéb szakcégek összehangolt közreműködésére van szükség, amelynek megszervezését néhány üzemeltető nem képes, vagy hajlandó vállalni. Szerencsére a jogalkotó valószínűleg számolt ezzel a tényezővel, mivel az OTSz-ből egyértelműen kiderül, hogy az üzemeltető feladata és kötelessége a karbantartás elvégeztetése és ehhez a feltételek biztosítása. Örvendetes ez a felelősség tisztázása szempontjából is, ugyanakkor tapasztalataink szerint számos üzemeltetőnek fog újdonságot és nehézséget jelenteni, noha ez nem is olyan új keletű elvárás.

Mint bizonyára ismeretes, jelenleg is folyik a tűzjelző berendezések karbantartásáról szóló TvMI kidolgozása. A munka során nagyon sok érdekes kérdés merült fel, talán állíthatom, hogy a közreműködő feleknek időnként sikerült kölcsönösen meglepniük egymást új és újabb nézőpontok felvetésével. Az egyik ilyen vitapont a javítások kérdése volt, azaz hogy a javítások részét képezik-e a karbantartási tevékenységnek, vagy sem. Mint kiderült, ez ügyben eltérő gyakorlatok léteznek: vannak cégek, melyek a javítást, rendelkezésre állást a karbantartással együtt, vagy annak kiegészítéseként kínálják, míg akadnak olyanok is, akik egyáltalán nem vállalnak eseti hibaelhárítást. Ehhez rögtön kapcsolódik az a dilemma, hogy mi történik akkor, ha valaki a karbantartás során felfedezett, vagy az üzemeltető által bejelentett hibát nem javítja meg, mivel ezt a szerződése nem tartalmazza, vagy mert nem képes elhárítani eszközök, tudás, vagy más egyéb hiánya okán? Ez létező gyakorlat, ilyenkor az üzemeltető a gyártó, vagy képviselője szervizét kénytelen igénybe venni. Különösen sajoghat a pénztárcája, ha ilyet csak külföldön talál.

Igen ám, de mi van akkor, ha valamilyen okból nem tudnak egymással megegyezni? A gyártót, vagy képviselőjét nem kötik a karbantartási szerződésben vállalt kötelezettségek, hiszen nem ő a szerződött fél, így megegyezés hiányában sokáig állhat üzemképtelenül, vagy hibásan egy berendezés. Felmerülhet, hogy esetleg a karbantartási szerződés mellé kössön az üzemeltető a gyártó képviselőjével is egy szerviz szerződést. Lássuk be, hogy ez nem lenne életszerű, hiszen így vitássá válhat a karbantartói felelősség kérdése, ráadásul mint említettem, az OTSz szerint az üzemeltető felelős a karbantartás elvégeztetéséért, és ennek célja pedig a berendezés hibamentes üzemben tartása. A jogszabály szellemét tekintve mindenképpen az lenne célravezető, ha az üzemeltető meg tudna győződni arról, hogy az általa kiválasztott karbantartó maradéktalanul meg tud felelni a vállalt kötelezettségeknek, vagy legalább folyamatos támogatási szerződésben áll a gyártó képviselőjével, aki szükség esetén kisegíti. Ehhez szolgálna segítségül a gyártók, vagy képviselőik által támogatási, vagy viszonteladói szerződéssel rendelkező partnereik számára kiadott tanúsítvány. Olyan berendezések esetében, melyek gyártója már nem létezik, ez a segítség értelemszerűen nem állhat rendelkezésre.

A TvMI célja elsősorban az, hogy mint elnevezése is mutatja, irányadó legyen a karbantartóknak munkavégzésük során, ezért igyekeztünk használható javaslatokat kidolgozni, melyek egyszerűsítik és főleg egyértelműsítik a teendőket. Egyúttal javaslatokat tettünk az egyes eszközök és a komplett berendezés tesztelésének eljárásaira. Nyilván ezek csak általános érvényű tanácsok lehetnek, de az mindenképpen elérendő cél kell legyen, hogy a karbantartó rendelkezzék az adott berendezéshez szükséges általános és speciális tesztkészülékekkel, eszközökkel, ismerje a gyártó a karbantartási és tesztelési eljárásokra vonatkozó utasításait, és tartsa is be ezeket. Sok rendszer esetében akár több gyártó karbantartási utasításának is birtokában kell lenni, hiszen nemcsak a tűzjelző központhoz tartozó gyártmánysorozat elemei kapcsolódhatnak rendszerbe, hanem más gyártók speciális érzékelői is illesztve lehetnek. Ilyen esetekben a karbantartás teljeskörűségének teljesülnie kell, nem lenne célravezető annak feldarabolása, bár az életben ilyen példa is akad.

Az üzemeltető fontos kötelezettsége, melyet az OTSz előír számára a dokumentáció megőrzése, naprakészen tartatása, és az üzemeltetési napló vezetése. Ez nem puszta formalitás, új karbantartó ezek hiányában nehezen tudná megkezdeni is a munkát, hiszen alapvető információk hiányoznának hozzá. A karbantartó elemi érdeke szerződéskötéskor szintén az, hogy tájékozódjék, a dokumentációt átnézze, és a szükséges észrevételeit megtegye. Ahogy öreg kollégám mondta egykor: „terv hiányában a selejt is meglepő eredmény”. Folyamatos karbantartás mellett is történnek változások az objektumban: új részek épülnek, helyiségeket alakítanak át, funkcióváltás történik, stb. Ezeket a dokumentációval követni kell. Az új karbantartó akkor indul jó helyzetből, ha – a fent említett ismereteken és eszközökön kívül – az akkor aktuális dokumentáció is rendelkezésére áll.

Összegzésül rendkívül egyszerű tanulság vonható le: a karbantartás akkor végezhető el megfelelően, ha az üzemeltető és a karbantartó valódi partnerekként tekintenek egymásra, és mindketten felismerik érdekeik azonosságát.

In order to continuously improve our service for you, we use cookies on our website. Further information on cookies and data protection can be found here. By using this website you agree to the use of cookies.

Estimado visitante,

Estamos en proceso de mejora de nuestra página web con una versión en español.
Entretanto puede visitar la página web en inglés y descargar nuestro catálogo pinchando aquí.


La empresa, con sede central en Viena, desarrolla, diseña y fabrica sistemas de comunicación en Austria.

VISOCALL IP es un sistema de tecnología IP utilizado en hospitales y residencias de mayores de gran flexibilidad que permite la integración junto a sistemas existentes de comunicación hospitalaria. VISOCALL IP gestiona las llamadas de paciente enfermería mediante tecnología IP, así como el control de TV, Radio, Sistemas de entretenimiento y otros sistemas en una única plataforma.

La red, basada en tecnología IP, constituye una manera económica, segura y ampliable, por todas sus funciones, para el sector sanitario. VISOCALL IP está certificado por VDE 0834, que asegura la fiabilidad y disponibilidad permanente ALL IN ONE, ONE FOR ALL.